A hajdan szép napokat látott Egervin rendelkezett az ország legnagyobb muzeális borkészletével. Nagyjából 400.000 palack régi bort őriztek pincéikben. Tokaj hegyalján is csak körülbelül negyedmillió palack lehet a Grand Tokajnál, bár ott vannak XIX. századi borok is.
Legkorábbi tételeik 1964-esek voltak. A legfiatalabb, amivel eddig találkoztam 1992-es. A készlet ma már nincs egyben. Maradékának egy részét a Raiffeisen Bank szerezte meg, amelyik 2011 körül még körlevélben tájékoztatta dolgozóit, hogy lehet vásárolni belőle, eladni azonban végül nem adtak el nekik.
Joggal merül fel sokakban a kérdés, hogy mit érnek ezek a borok? Borkereskedésekben és különböző árverési oldalakon időnként fel-fel tűnik néhány palack. Áruk két-három ezer Forinttól akár negyven ezerig is változhat. Azt látom ugyanakkor, hogy érdemi kereslet nem mutatkozik irántuk.
Egy bor értékét nyilvánvaló módon a kereslet-kínálat határozza meg. Sokak lelki szemei előtt lebegnek hatalmas összegek, nyilván a híres francia borházak elképesztő árai analógiájára. Vajon mégis mi kell ahhoz, hogy itt, nálunk is több tízezer Forinton cseréljenek gazdát ezek a régi borok?
Nos, sok minden. Egy gyűjtői kör kialakítása komoly munka. A legelső maga a bor. Kóstoláson kéne megmérettetniük és ott bizonyítaniuk is kéne! Ahhoz, hogy a potenciális gyűjtői kör értékelje ezeket a borokat, ahhoz időnként fel kéne tűnniük a szaksajtóban. Kellenek fórumok, ahol előtérbe kerülnek a borok. Azt se felejtsük el, hogy a sor megszakadt. Nincs folytatása ennek a sorozatnak. Az elérhető készlet minőségéről, sem pontos nagyságáról sincsenek hiteles információink.
Annyival szeretném segíteni elhelyezésüket, hogy röviden megosztom saját tapasztalataimat.
Az alábbi tételeket kóstoltam eddig:
Édes leányka 1964
Sötét színű, intenzíven ódon illatú bor. Zenitjén túl van. Különösebb izgalmak nélküli bor. Enyhe édességgel. savai nagyon tompák már, igaz a leányka eleve savszegény fajta.
Bikavér 1978
Színe barnába hajó, átlátszatlan. Még egyben volt, de csúcsán már túljutott.
Édes leányka 1981
Egyike a valaha kóstolt legjobb boroknak! Színe vöröses borostyán. Felejthetetlenül gazdag illata van. Íze mély, sokrétű, fűszeres. Lecsengése szinte véget nem érő. Kitűnő formában van és semmi jele az öregedésnek, fáradásnak, kátrányosodásnak.
Bikavér 1986
A '78-ashoz hasonlóan inkább érdekes, mint jó.
Mind a négy bor megfelelően volt tárolva. A vörösborok barnulása az idő és nem a napfény hatására történt.
