A borgyűjteményemet őrző pincerész megtelt. További palackokat csak akkor tudok letenni, ha helyet szabadítok fel. Az évek során felgyűlt néhány olyan palack, amelyről erősen kérdéses volt, hogy a benne rejlő bor iható-e még. Tárolási előzményeikről semmit nem tudtam. Részben a színükről, üledékükről, részben a jellegükből adódóan nem vártunk tőlük semmit. Ezek közül válogattam ki hat üveget és ráadásnak egy hetediket, amelyikben még sejtettem némi életet.

Döglött borok kóstolója néven nyitottuk meg az alábbiakat:

Két palack 1969-es 3 puttonyos aszú. Az Abaújszántói Állami Gazdaság borai. Rendelkezem olyan palackokkal, ahol látszik az évszám a nyakszalagon. A cimkésnek eresztett a dugója, így várható volt, hogy túloxidált. 

Színe sötétbarna, enyhén homályos és üledékes.

Illata gumis szaggal nyitott. Egyikünk égettnek, másvalaki széteső, de felismerhetően tokajinak nevezte.

A korty nagy, glicerines testtel betölti a szájat. Van cukra. Intenzív, de túloxidált, széteső, lebomlott íze van. Mint minden tételnél itt is nehéz mihez hasonlítani.

A másik '69-es dugója elmállott a nyitáskor. Szemben az előzővel, a bor vastagon beszínezte a palackot. 

Színe zavarosabb volt, mint az előző tételnek. 

Illata intenzív, kicsit szúrós és csípős, de nem kellemetlen. Némileg emlékeztet a tokajira. Van, aki mazsolát vélt felfedezni benne.

Íze érezhetően jobb, mint az elsőnek, de már ez is a hanyatlás végső stádiumában van. Édessége sokkal intenzívebb, savai kifejezetten élénket, enyhén csípősek.

1981-es cabernet sauvignon az Egervintől.

A vörös színanyagok szinte teljesen lebomlottak, ezért ettől a bortól tényleg semmit nem vártunk. Egyszerűen csak kíváncsiak voltunk, hogy mivé válik egy bor, amely inkább öreg, érett fehérborra emlékeztet. Színe világos borostyán, enyhén homályos.

Illata általános meglepetést keltve nem kellemetlen, sőt, két társamat tokajira emlékeztette. Számomra gyorsan változó, nehezen meghatározható volt.

A másik meglepetés, hogy senki nem akarta kiköpni. Íze egyáltalán nem alkoholos. Mindenkit másra emlékeztet. Citromos, savanykás, némi lebomlott csersav halvány emléke érződik benne. Egyikünk sem mondaná meg, hogy ez valaha vörösbor volt. Meg lehet ugyan inni, de egyértelműen elmúlt már.

1990-es ismeretlen fajtájú (cimke nélküli) száraz fehérbor, Schlosskeller Halbturm feliratú kapszulával.

Szép, érett szalmasárga színű, apró, szemcsés, lebegő üledékkel. Markáns glicerin csurog alá a pohár faláról

Szaga van. Nem kellemes. (dugója penészes volt)

Intenzív, ódon, dohos zöldségre emlékeztető íze van. A korty közepe enyhén savanykás. Utóíze sokáig kísért.

1996-os olaszrizling-sauvignon blanc házasítás a Figula pincétől.

Színe gyönyörű, tiszta, érett aranysárga.

Szaga káposztás, mely szellőztetésre alábbhagy és döglöttbor illat marad helyette.

Íze öreg, döglött boríz némi savanyával.

1997-es egri bikavér a Gacsó családi pincéből.

Homályos, rubinszínű barnás reflexekkel.

Szaga kellemetlen, ázott bőrös, animálisan indított, majd hosszú szellőztetés után elviselhetőbbé vált. Kezdtek előbújni érett vörösborra jellemző jegyek is.

Erősen savhangsúlyos bor, bár inkább citrom-, és borkősav van benne. Csersav nem igazán érződik. Vékony testű. Ezt a bort senki nem nyelte le. Egyértelműen döglött.

1998-as köveskáli száraz szürkebarát Tombor István Ódon pincészetéből.

Az összes közül ennek volt a legszebb színe. Tiszta, csillogó, érett aranysárga.

Szagáról nyitáskor annak ellenére a bakkecske jutott eszembe, hogy nem tudom, milyen szaga van a bakkecskének. Ez hosszas szellőzés hatására teljesen elenyészik és nem bántó öreg borillattá válik.

Íze legalább akkora változáson megy keresztül a szellőztetés során. Kezdeti kellemetlen, káposztás bakkecskeízét leveti és borként értelmezhető, bár nem túl kívánatos, markáns savú itallá változik. 

És végül álljon itt egy csoportkép: