Mindig is érdekeltek a régi borok közül is legöregebbek. Kíváncsian kutatok velük kapcsolatos hiteles információk után. Legjobb tudásunk szerint körülbelül 1700 éves a legöregebb, római üvegpalackban lévő folyékony bor, amit egy speyeri szarkofágban találtak meg. Ismert még az 1540-es évjáratú Steinwein és talán valahol orosz (vagy moldáv, vagy ukrán) területen őrizhetnek még 1606-os magyar aszút is a Fukier pincéből. A legrégebbi hordóban tárolt bornak a strasbourgi 1472-est tartják. Németország legöregebb, hordóban tárolt bora pedig a híres 1653-as rüdesheimi bor, mely vélhetően rajnai rizling. Róla lesz most szó.
A legégetőbb kérdés számomra mindig is az volt, hogy hogyan marad meg a bor hordóban ennyi ideig. Azt sejtettem, hogy az évszázadok alatt olyan vastag borkőréteg alakul ki, mai szinte hermetikusan lezárja a hordódongák pórusait, így a párolgás és a mikrooxidáció is rendkívül lelassul. Ennek ellenére is feltétlen tönkre kell mennie a benne lévő bornak, ha nem kezelik megfelelően. Sejtettem, hogy időnként pótolják a párolgást és azt nyilván újabb évjáratokkal teszik, de korábban nem olvastam róla részletes beszámolót. És akkor még mindig akad egy probléma. A borból nem csak víz, de alkohol is párolog. Pont emiatt avinálták régen a tokajikat és teszik ezt mind a mai napig a portóival és a madeirával is. Az alábbi cikkben szerencsére sok kérdésemre választ kaptam:
https://www.vinum.eu/de/yoopress-news/weinwirtschaft/2014/bremer-ratskeller-150-000-euro-schnaeppchen-fuer-einen-1653er/
Magát az 1653-as rüdesheimi bort a brémai városháza híres borpincéjében őrzik. Ennek több, különböző időben épült ága van. A legrégibb ága a városházával egyidős, 1405 és 1409 között épült (más forrás szerint 1407-ben fejezték be). Legismertebb az Apostolpince. A legöregebb borokat pedig a városi tanácsnokok titkos öszejöveteleire is használt Rózsapincében őrzik. Egy 1905-ös cikk szerint 1666, 1723, 1726, 1727, 1731, 1748, 1783 és 1784-es évjáratokat is őriztek.
Ezekből a régi hordókból nagyon ritkán és keveset vettek ki. Jellemzően csak egy fél palacknyit, majd a hiányt feltöltötték (1727, 1748, 1783 és 1784-es évjáratokkal. A cikkben 1786-os szerepel a '83-as helyett, de szerintem az elírás). Az 1653-asról két beszámolónk is van. 1987-ből és 1996-ból. Mind a két leírás nagyon hasonló megállapításra jutott: oxidált, madeirára és sherryre emlékeztető illat, valmint karamell jellemzi (van a neten olyan forrás is, ami szerint már ihatatlan, de nem indokolja, h milyen forrás alapján). A bor még mindig élénk, köszönhetően a hatalmas savtartalmának. Egy korábbi kóstolás során 19 gramm/literes (!) savat, 15%-os alkoholtartalmat mértek majdnem 80 grammos szárazanyagtartalom mellett. A bor egyértelműen felülmúlta az egyébként meglepően jó és stabil 1727-est (13,3%, 42,7 gramm szárazanyagtartlommal). 
