Az interneteten vettem négy palack aszút az elmúlt hónapban. 2 palack 1990-es 5 puttonyosat, egy szintén 1990-es 4 puttonyosat és egy 1979-es 3 puttonyosat. Az első 3 palack egész jó állapotúnak tűnik, de az utolsóról sajnos már az átvétel során látszott, hogy a benne lévő bor tönkrement. Azért vettem meg, mert a címke szép színű volt, ami arról árulkodott, hogy nem volt kitéve napfénynek és az eladó is azt mondta telefonon, hogy pincében volt tárolva. A képen fektetve volt, tehát nem láthattam, hogy szintjéből hiányzik, tehát a dugó már nem véd megfelelően, ezért elpárolgott belőle, illetve nyilván túloxidált. A palackot megfordítva vastag lemezbe összeállt barna üledék ereszkedett alá.
Az egyik Facebook csoportban az utóbbi időben szenvdélyes (és sokszor alacsony színvonalú) polémia ment a régi borok értékéről. Elkerülendő azt a csapdát, hogy 6-8.000 Ft-okért döglött borokat vásároljak, elhatároztam, hogy kibontok két borbarát társaságában egy korábban vásárolt 1990-es 3 puttonyos aszút, hogy megtudjam, milyen állapotban is van.
A dugó beletört a palackba, az alsó része könnyen porladt. A palack falát megfogta a bor üledéke
Színe: aranybarna, fátyolos, apró sötétbarna szemcsék lebegnek benne
Illata: intenzív, mazsolás, jellegzetesen tokaji, de érződik, hogy koros
Íze: nagy testű, krémes, olajos, édessége visszafogott, savai markánsak. Ízgazdag, de csúcsán túljutott. Pörkölt diós, mogyorós utóízű. Én tisztelve korát többet láttam benne, mint a többiek. Nekik vízesen üresen indító korty, citromsavas savanya, savanyú lebomló utóíz volt a további kommentjük.
Valóban nem nyújt akkora élmányt, mint mondjuk egy 2017-es Sárga Borház édes szamorodni. Direkt rákérdeztem a többieknél, hogy számukra mennyit érne egy ilyen palack. Nem voltak túl lelkesek. Leginkább friss szamorodnit vennének. Ezért a borért, kóstolás után 1.000-1.500 Forintot adtak volna. (2019-ben 4.000 Ft-ért vettem)
A bor összességében azért iható volt. El is fogyott. Nem öntöttük ki és nem is hagytunk maradékot az alján, de többet vártam tőle, különösen annak fényében, mennyire jó a Tokaj Kereskedőház fekete címkés 1991-es 4 puttonyosa, amit 2011-ben hoztak forgalomba.
Ez a kóstoló megerősített abban, hogy csak és kizárólag tökéletes körülmények között őrzött bornak van esélye túlélni, tehát a bizonytalan tárolású palackokkal vigyázni kell. Felkészül egy dugóhibás 1989-es marsala és a kóstolókat folytatom a meglévő készletekből, mert sajnos nem találok hasonló tematikájú, magyar nyelvű oldalt.
