Öten kóstoltunk a napokban. Sokfélét. A sorban három régi bor szerepelt. egy 2006-os Varga kéknyelű, egy 2003-as Kogart juhfark és egy 1978-as egri bikavér.
A kéknyelű szaga hosszas szellőztetés után sem kellemes. A dugón kivált némi szép borkőkristály, de a borban maradt valamellyest letompult. A bor teste közepes. A korty kissé üres ízvilágú, de kellően telt, glicerines. Íze savanykás, de nem csábít további kortyolásra.
A juhfarknak nagyon díszkrét illata van. Ásványos, savasabb az előzőnél, de nem túl izgalmas.
A bikavér viszont általános megdöbbenést keltett! Már a színével is! Egészen fiatalos volt! Színe egy legfeljebb 10 éves vörösboréra emlékeztetett. 95-ben hozták forgalomba és még ha akkori lenne a tartalma valami véletlen folytán, akkor is becsületére válna az állapota. Az illata íze pompás! Még soha nem találkoztam ennyire jó karban lévő, erőteljes vörösborral ilyen idősek közt! Igazi mestermű! Szerencsére van még két palack.
